Minden úgy kezdődött, mint általában. Felébredtem.
Mivel mindet becsomagoltam és feltettem a fekete párducra (Gojo szerint csincsilla), nem volt más dolgom, mint kivenni a hűtőből az ásványvizet és meginni a reggeli kávémat, majd miután irány a Budafoki úton levő benzinkút. Kilométeróra állása 10490.
Tankolás után, reggel fél hét környékén elindultam, Érd irányába, Székesfehérvár felé (egyedül, mivel nem jelentkezett egy klubtárs sem, hogy megossza velem társaságát), ahová terveztem az első pihenőt. Ezt az útszakasz simán letudtam, forgalom alig volt a 7-es úton, a Velencei tó környékén is csak békabrekegést és madárcsicsergést hozott felém a hűsítő menetszél.
Székesfehérváron, tartottam egy rövid pihenőt a megszokott benzinkút fáinak árnyékában, megosztva a fórúmon az első etap hosszát és idejét (69 km / 1 óra 20 perc). Pár perc pihenés és dohányfüst nézegetés után, nem lévén más elfoglaltságom, nyeregbe pattantam és megcéloztam a magyarok tengerének partjait a 7-es majd 71-es utakon át.
Na, a nap bőven elhagyta a keleti horizontot és elkezdte szurkálni sugaraival hátamat, jelezve, hogy nyár van, ezért megkergettem párducomat és nemsokára megjelent szemeim előtt a célom első csillogása. Megérkeztem Balatonakarattyára, ahol már az első, előző este józanon ágyba bújó, turisták bontogatták szárnyaikat. Mivel benzin tankom még félig tele volt (pozitív gondolkodás, nem félig üres, hanem félig tele), elvetettem az első elképzelésemet és nem álltam meg Balatonfűzfőn tankolni, hanem gurultam tovább Balatonfüredig, ahol tankoltam és csillapítottam nikotinhiányom, miközben megfigyeltem a vízpartra igyekvő turisták vonulatát. Itt, eltöltöttem egy fél órát, majd elindultam a célom felé, ahová még a délelőtti órákban meg is érkeztem, a Szepezdfürdői strandra. Itt lemostam magamról az út porát eltöltve pár órát fürdés/napozással és lévén csütörtök, megebédeltem (ezt Donnak dedikálom).
Délután fél négy környékén átgurultam a szálláshelyre, negyed órával a program szerint megjelölt határidő előtt oda is értem. Itt ért az első meglepetés, mivel azt reméltem, hogy a szervezők részéről, nem volt jelen senki sem és ez jó ideig így is maradt. Egy ideig Krisztiánnal ütögettük az idő kobakját, majd megjelent a RollerKommando, osztrák képviselője, kislányával, érdeklődve, hogy mi lesz a program. Légies német nyelvtudásommal próbáltam magyarázni neki azt, hogy meg tudom mondani mi, lenne a program, de, hogy mi is lesz valójában azt nem. Pár óra eszme és kitűző csere után (Jó lett volna hozni a helyszínre pár klubos relikviát, mert sokan vásároltak volna ezzel is gyarapítva a klub vagyonát), elbúcsúztunk azzal, hogy vissza fog nézni szombat délután.
A csütörtök kicsit langyosra sikeredett, egy idő után, elkezdtek szálingózni az emberek, megjelent a Szabó család, majd a többiek. Este felé, két három négy, vagyis egy sör után (ami mint azt tudjuk nem sör) lebattyogtunk a partra vacsorázni és elfogyasztottam egy szép hagymás rostélyost.
Este beszélgetés, majd vízszintes csendes, jól megérdemelt, pihenő reggelig.
A pénteki nap a reggeli elfogyasztásával kezdődött, ami, szerintem, emberi fogyasztására éppen csak, hogy alkalmas volt (otthon a macska nem ette volna meg), majd hatosban (mivel a csapat első fele elsietett számunkra ismeretlen irányba) elmentünk Tapolcára ahol ittunk finom kávét, üdítőt a Malom-tó partján. Ez a rövidke reggeli menet, jó volt bemelegítéshez a délutáni Vespa Rally hoz, amit egy ebéd elfogyasztása után, ebéd, ami jó volt ahhoz, hogy még éhesebbek legyünk, de egy sportembernek (olyan 40 kg-os fajtának) elégséges lett volna. Sebaj, kezdődik a rally, amit kíváncsian vártam, lévén az első ilyen, amin részt veszek, korábban már voltam robogós tájékozódási versenyen, de ez másnak indult. A rajthelyen Marci elmagyarázta a fontosabb dolgokat, majd elkezdődött a buli. Az elején, kóvályogtunk, mint gólyafos a levegőben, mindenki szembe jött velem, nem értve, hogy a 2 km valójában 4 km-t jelent és ott lesz az a bizonyos gólyafészek. Na, itt úgy döntöttem, hogy rábízom magam az ösztöneimre és az emlékeimre (minden évben itt nyaraltunk a családdal egy-egy hétig és bejáratták velem a vidéket) és elkezdtem haladni, felkarolva pár eltévedt, bizonytalan, sorstársat, majd érintve egy pár földutat, szőlőhegyet (iszonyatos kockakövek), mozgó sziklás domboldalt, visszaigyekeztünk a célhelyre. Itt, egy számomra hókuszpókusz után, lezárták a rally bajnokságot. Utána, mindenki kipihegte a kóválygást, megbeszélve az élményeket. Az esti vacsora után, eredményt hirdettek a rally kapcsán, amelyet (én is meglepődtem) szerény személyem nyert meg és cipelhettem haza a vaskupát, üveg bórt és a Vespilot pólóját. Itt, megosztanám az első helyezést minden résztvevővel, hiszen ez egy csapatjáték volt, mindenki kiegészítette a másikat. Köszönöm mindenkinek.
A péntek este laza és komoly szórakozással telt, volt iszogatás, fürdőzés, csörögtek a táncos lábak, megismerkedhettünk a környék rendfenntartó rendőreivel. Ez hamar véget vetett a bulinak és nyugovóra tértünk.
Szombaton mindenki megtankolta a vassárkányát (természetesen a szokásos reggeli után) és készült a nagy túrára, ami hamarosan el is indult átszelve a Káli medencét, megszakítva egy motor pihentető és vastartalmú vízivó Balatonfüredi parkolással és egy ebéd jellegű foglalatossággal, ami jót tett a tésztafélék rajongóinak. Szénhidrátok pótlása után elindultunk a szállásunk felé, enyhén megcsappant csapattal, de éppen elegen, hogy megdobogtassuk a környéken lakok szívét. Tapolcáról már kisebb csoportokban értünk vissza a táborba, ahol elkezdődött a megbeszélés, amely több témát érintett, többek közt a lehetséges 2019-es világtalálkozó, a klubélet hogyantovábbja és a helyi klubok lehetősége. Ezt a témát majd egy másik fórum témában fogjuk kivesézni, maradjunk annyiban, hogy jó volt végre elindítani az őtletelést a témában. Utána indult a szabad program, evés, ivás, esti fürdőzés és tánc, majd az esti órákban ismerkedés a hely rendfenntartó közegeinek szépséges hölgyével, aki a második látogatása után megcsörrentette bilincsét és megmutatta komoly arcát is, mire többen összetették kezeiket és reménykedtek, hogy ők lesznek azok, akit megbilincsel és magával visz. De ilyen nem történt és hajnal felé mindenki elvonult a helyére aludni, szomorúan várva a vasárnap reggelt, tudván, hogy véget ér a Vesparádé. A reggel nem mindenkinek indult jól, de ezt nem szeretném körülírni, aki tudja, az tudja, aki nem az majd úgy is megtudja, ezért most nem írok ez ügyben semmit.
A haza utat harmadmagammal tettem meg. minden jól ment egészen Székesfehérvárig, amikor még lett volna 25 km, hogy elérjük a várost, nagy csindarattával leállt a technikám. Néztem, simogattam, hívogattam a klubtársakat és úgy tűnt, hogy négy keréken fogok hazajutni, amikor is, kicsavartam a gyújtógyertyát, aminek az elektródái szépen összeolvadtak. Reménykedve csavartam be a helyére egy új szikragyárat és lás csodát újra úton voltunk (tegnap szétszedtem a hajtást, átnéztem, kicseréltem a légszűrőt. Volt por elég). Kora délután, beérkeztünk Budapestre és elbucsuztunk egymástól. Hazamentem és elfogyasztottam egy szép adag töltött káposztát családom köreiben, majd szépen csendben elszunyákoltam mosollyal az arcomon, darazsakról álmodva (ez elég költői volt). Kilóméter óra 11150.
Mindent köszönök. Voltak jó és rossz élmények, de összességében jó volt, megérte lemenni és most várom a jövő évet, a következő Vesparádét. Remélem, 2016-ban keleten fogjuk megejteni ezt az összejövetelt, mondjuk a Tiszató partjainál.
Sziasztok, jó gurulást mindenkinek. Tiko
