harmadik nap (szombat)
Éjjel ellopták Belfastot! Ezzel keltettem szobatársaimat, mert a hotel ablakából kinézve nyoma nem volt a városnak, amit egyébként onnan szépen be lehetett látni. Klassz panoráma volt a szállásról a városra, cserében 15 perc motorozással lehetett bejutni a belvárosban lévő Titanic negyedbe. Szóval a változatosság kedvéért sűrű ködszerű massza borította a tájat, még Roisin is arra tippelt, hogy ebből ma nem lesz motorozás. Összeszedtük magunkat és a szemerkélő mistben szereztünk reggelit a közeli SPAR-ból, majd vissza a szállásra reggelizni, onnan taxival a Vespa Faluba nyomultunk. A köd eltűnt, komolykodó fellegek maradtak, az eső lógatta a lábát.
Kiszedtük a motorokat a sátorból, beöltöztünk és irány a H.M.S Caroline hadihajó kikötője, ahonnan a nagy közös gurulás kezdődött. Szokás szerint elöl az országok képviselői, a nemzeti vespa klubok elnökei, mögöttük 2000 vespa szépen felsorakozva. Megindultunk Belfast belvárosán keresztül a közeli Carrikfergus várához. A menet végig nagyon népszerű volt, rengetegen álltak úton-útfélen fényképezni vagy videózni a színes kavalkádot. Mosolygó arcok, ragyogó szemű gyerekek fogadtak mindenütt. Nem volt közömbös a nép.
A helyszínen megérkezve leparkoltunk a vár parkolójába, közvetlenül tengerpartra egy pici kikötő mellé. Beszélgettünk, majd mentünk sorba állni, azaz átvenni az elemózsia csomagunkat, amit egy teherautóról osztogattak. Tojásos-hagymás szendvics vagy sonkás-sajtos volt a választék meg egy 0.5l-es ásványvíz és 1db alma. Aki ezekről lemondott, elcserélhette egy hamburger jegyre, ami a pár lépésre található hambugeres lakókocsiban készült frissen. Közben az idő nagyon szép napsütésbe fordult. Csodáltuk a sokféle járgányt és a helyszínt! Volt színpad is és jó zene.
A vár és környéke tipikus angol, akár a Gyalog Galop egyik jelenete is játszódhatott volna itt!

Volt a vár előtt úri dáma lovon egy karámban, hozzá tartozó kosztümös lovászfiúval. Volt két pattantyús egy kisebb ágyúval, a 18. század elejének megfelelő ruházatban. Történeti kiállítás a várban, Custom Vespa és Motor Show a főtéren. A hely sajátságaként megemlíthető a változékony időjárás, a napsütést 40 percen belül egy kiadós nyári zápor követte. Mi bemenekültünk fedél alá, átdumáltuk a húszperces pauzát majd némi parkoló béli motorstírölés után vissza a faluba, elvégre dolog volt a VKM sátrában.
Dél körül már stabilan szép idő volt, kinyitottam a standunkat, a szomszédok még csukva voltak (elvégre mindenki a nagy felvonuláson van elméletileg). Ahogy széthúztam a bejáratot kb. megrohamozták a sátrat, konkrétan pisilni nem volt időm, akkora volt az érdeklődés. Mindenki jönni akar Zánkára, szállás és időjárás érdekelte őket leginkább + a többségnek nem igazán kellett a Balatont bemutatni, mert már van tapasztalatuk vagy korábban utánanéztek (néhányan már szállást is foglaltak 2019-re). Jött egy belfasti hölgy gipszelt kézzel, nyitás előtti napon elesett a motorjával, nagyobb baja nem lett, hát dolgozott tovább - hozzám azért tért be, hogy vigyen szóróanyagot a regisztrációhoz és a Vespa (Titanic) Múzeumba is.
Az Indonézek és a Portugálok 2020-ban tartanak találkozót, már most igényeltek sátrat nálunk, ugyanúgy ahogy a S.I.P. és a Heidenau képviselői is megkerestek ezzel. Szépen fogyott a szóróanyag, vitték a matricákat és az alapinfókat tartalmazó szórólapot. Egyszer csak betoppant Robin Davy a partnerével (VC Köflach 2016-os ralliján haverkodtunk össze), jelezte jönnének Zánkára, hozza a Müncheni Vespás Akrobata csoportját... le voltam nyűgözve. Fél négy körül megjött Levi és Krisztián, akikkel projektcéget alapítunk a zánkai találkozó megvalósítására, hogy megnézzék milyen is egy ilyen rendezvény. Nem is kell mondanom, nagyon tetszett nekik, a gálavacsin megérezték a felfokozott hangulatot, látták a 40-60 év átlagéletkorú tömegeket áramolni az asztalok között, mindenféle relikviákkal csencselni. Csodálatos pillanatok!

Mielőtt a gálavacsora miatt 17:30-kor lehúztam volna a redőnyt, minden nehezen szállítható dologtól megszabadultam. A főszervezők, illetve a tevékeny segítőink megkapták a maradék borokat. A magyar fiúkkal indultunk a vacsira. A beengedésre várni kellett negyed órát, de a rendezvénynek otthont adó hatalmas kikötői raktár megfelelő helykínálattal rendelkezett a 2000 vendég számára.
A hangulatot nem részletezném, mert a fogások közötti party a rendezvény sajátja. Aki volt, tudja, hogy mennyire jó és milyen különleges, aki nem volt, meg jöjjön és tapasztalja meg!

A fogások finomak voltak, a kiszolgálás is viszonylag gyorsan történt, közben mindíg csinálta a fesztivált valamelyik klub vagy nagyobb csoport. Ment az egymásnak felelgetés, örömzenélés.
A desszert előtt egyszer csak hívott Martin Stift, a világklub elnöke invitált a színpadhoz, mivel jött az elnöki köszöntő beszéd és köszönet a helyi szervező csapatnak, amit a világtalálkozó rendezési staféta átadás követett. Megkaptuk egy üveg szobrocska formájában, hivatalosan az összes részvevő színe előtt. Mielőtt megköszöntem volna ékes ángilus nyelven, Martin megkért magyarul mondjam a köszönetet! Azért még visszakérdeztem, hogy ezt komolyan gondolja-e, erre rá bólintott. Én meg magyarul mondtam köszönetet a lehetőségért és hívtam meg mindenkit Zánkára.
képek + videó linkje
A vacsit követően volt lehetőségem Belfast egyik híres belvárosi pubjában sörözni. Maradék energiáinkkal a The Garrick nevű helyen megismerhettem a helyi MOD és Skinhead vespás köröket. Egy pohár Guinness-t markolva beszélgethettem a legendás szubkultúra büszke tagjaival. Ami nagyon megmaradt bennem ebből az estéből, az a mosoly, jókedv, nyitottság és szeretet. Éjfél után egy nagyon nehezen fogott taxival sikerült hazajutnunk a szállásra. Altatni most sem kellett!
folyt. köv.
Fán nem lehet motorozni, de motoron lehet fázni...